Himnusz-emlékmű
Az első kőbe vésett "Himnusz” Emlékművet, V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas képzőművész
alkotását Budakeszin avatják fel a tervek szerint 2005 őszén. „Minden nemzet Himnusza, az összetartozás
és a megmaradás vágyát, a jövőbe vetett hitet fejezi ki” – olvashatjuk a hír felvezetését a Nemzeti
Világhálón. „Ennek szellemében írta meg Kölcsey Ferenc1823-ban ezen gyönyörű költeményét, melyet
Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben. Nincs magyar ember, aki a Himnusz hallatán vagy éneklése közben
ne érzékenyülne el - ha csak egy kicsit is - hisz a mű olyan korban született, amikor a magyar nemzet
fennmaradása is kétséges volt, és az azóta eltelt idő is küzdelmekkel teli. DE ÉL NEMZETÜNK és csak egy
szebb jövőbe vetett hit lehet az, ami fennmaradásunkat az "idők végezetéig" biztosítja. Egy költeményből,
dalból szobrot-emlékművet alkotni igen gyönyörű gondolat, hisz így tehető láthatóvá az, ami eddig csak
tudatunkban élt.”
Az ötlet igen nagy eszmei támogatásra talált, így lett az emlékmű fővédnöke Jókai Anna Kossuth-díjas
író és a gyakorlati megvalósítás szervezője a "PSZÜART, a Lélek Művészete Alapítvány", amely a
gazdasági, adminisztratív teendőket vállalta fel. Budakeszi város vezetése és lakossága nagy
megtiszteltetésnek érzi, és örömmel fogadja a „Himnusz” Emlékmű felajánlását a város számára. Budakeszi
Erkel Ferenc kultusza közismert, zenei élete számottevő, Budapesthez való közelsége, festői környezete is
indokolja a választást. Művelődési Központja is az Erkel Ferenc nevét viseli. „Az alkotás a központi Isten
alak és az azt körülvevő kör alakú kisugárzásba beleírt vers szövegen kívül, mindkét oldalon a három-
három kapuba elhelyezett harangokkal a tizenkilenc megyét és Budapestet is "megszólaltatja" –
olvashatjuk továbbá. Mi, határon túli magyarok, akik a múlt századi két, számunkra tragikus „békecsinálás”
révén az Ó-hazától elszakíttattunk a Himnuszt Nemzeti Imánkként tiszteljük, templomainkban zsoltárként,
egyházi imaként, fohászként énekeljük, számunkra a Himnusz közösségi ünnepeinken a nemzet lelkének
megszólaltatója, a magyarság szellemi egységének kifejezője. Énekeltük vagy magunkban dúdoltuk akkor
is, amikor ezért megtorlás vagy akár börtönbüntetés várt ránk. Ezt Budakeszi város vezetése és lakossága
mélyen átérzi és tiszteli. Ennek bizonyságául említsük meg, hogy a város vezetése és lakossága a Szent
István-i örökség továbbvivőjeként Trianon után is jelentős számú határon kívüli magyart fogadott be, vagy
más nemzetiségű volt lakóját fogadta vissza, és várja mindig az odaérkezőket szíves vendéglátással. Mi
több, a városvezetés határon kívüli kapcsolatteremtő készsége révén a Kárpát-medence magyarok lakta
régiók peremvidékét is elérte, és bennünket, Székelyföld délkeleti csücskében élő háromszékieket
Budakeszi város önkormányzati küldöttsége, a civil szervezetek képviselői és tagjai rendszeresen
felkeresnek, ekképpen vélük együtt cselekvő részesei lehetünk annak az erőfeszítésnek, amelyet a Kárpát-
medencében élő magyarság szellemi egységének megteremtéséért együttesen kell megvívnunk.
Bizonyságul és a téma napi frissesége okán is hadd idézzem kedves budakeszi barátainknak a
sepsisznetgyörgyi Vox Humana kórus vendégszereplésével kapcsolatos hozzánk címzett levelét: „Igen
nagy élményben volt tegnap részünk a Vox Humana kórus és Szilágyi Zsolt jóvoltából. Gyönyörű
hangversenyt adtak a budakeszi templomban, amelynek szerintem nagyon jó az akusztikája. Kicsit hideg
volt, de ez semmit nem vont le a forró hangulatból. Először a Stella kórus énekelt, utána következett a Vox
Humana. Kezdésnek Zsolt énekelt - épp a névnapján -, Erkel: Bánk bán, Hazám, hazám. Szinte
beleremegtek a templom falai, azonnal felcsattant utána a vastaps. Utána pedig következtek a szebbnél-
szebb kórus darabok. Nekem személy szerint a Haydn mise részlet tetszett a legjobban és rögtön utána a
záró Puolenc darab. Az egyetemi Bartók kórusban 5 évig énekeltem, részt vettem jó néhány rangos kórus
fesztiválon ( Montreaux, Spittal), ahol nagydíjasok voltunk, egy kicsit tehát meg tudom ítélni egy-egy
kórusról, hogy milyen. A sepsiszentgyörgyi Vox Humana nagyszerű!!! Tátva maradt a szám, hogy milyen
jók! (...) Gyors hírben most ennyit, üdvözlettel: Márta, Maxi, Klári” A világ magyarsága együvé tartozásának
legbeszédesebb szimbóluma már is Budakeszin valósult meg: itt található a Határon Túli Magyarok
Emléktemploma, amelyben, ugyancsak jelképi értékkel Szilágyi Zsolt karmester és több kontinensen
elismert énekművész Erkel Ferenc Bánk bán áriáját énekelte. Tisztelettel kérjük V. Majzik Mária Magyar
Örökség-díjas művésznőt, Jókai Anna Kossuth-díjas írónőt, az emlékműállítás fővédnökét, a Budakeszi
városvezetést, a kivitelezőket és mindenki mást, akinek a „Himnusz” Emlékmű szívügye, hogy „a tizenkilenc
megyét megszólaltatja” szöveges üzenet helyett „a Kárpát-medence minden magyarok lakta térségét
megszólaltatja”, vagy „a történelmi Magyarország minden táját megszólaltatja” üzenet tolmácsolására
alkalmas meghatározás mellett döntsenek.
A művésznő álmai szerint a Budakesziben állítandó emlékművön minden nemzeti ünnepen a Himnusz
hangja csendülne fel, harangjáték formájában. Így válhatna ez a műalkotás egy nemzeti zarándokhellyé.
Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője Szatmárcsekén, a Partiumban született, szülőfaluja ma is nemzeti
kegyhely. Erkel Ferenc, ragyogó művészi karrierjének jelentős „indítóhelyei” Pozsony, ahol zongorajátékát
tökéletesítette, és kincses Kolozsvár, ahol hat évig tartózkodott, tanított és zenekarvezetőként a
hangszerelés titkaiban elmélyedt.
„A Himnusz nemzeti imádságunk, híd, lélektől lélekig” – vallja az emlékmű alkotója, és hittel hiszik a
kivitelezés támogatói is. Kérjük, tekintsenek bennünket, határon túli magyarokat is az össz-nemzeti
összefogással épülő emlékmű támogatóinak, hogy a Magyar Rádió jóvoltából a Hunyadi János
nándorfehérvári csatájára emlékeztető déli harangszavával együtt a budakeszi „Himnusz” Emlékmű ünnepi
harangkoncertjéből a mi hangunk is hallatsszék.
Sylvester Lajos
Az első kőbe vésett "Himnusz” Emlékművet, V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas képzőművész
alkotását Budakeszin avatják fel a tervek szerint 2005 őszén. „Minden nemzet Himnusza, az összetartozás
és a megmaradás vágyát, a jövőbe vetett hitet fejezi ki” – olvashatjuk a hír felvezetését a Nemzeti
Világhálón. „Ennek szellemében írta meg Kölcsey Ferenc1823-ban ezen gyönyörű költeményét, melyet
Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben. Nincs magyar ember, aki a Himnusz hallatán vagy éneklése közben
ne érzékenyülne el - ha csak egy kicsit is - hisz a mű olyan korban született, amikor a magyar nemzet
fennmaradása is kétséges volt, és az azóta eltelt idő is küzdelmekkel teli. DE ÉL NEMZETÜNK és csak egy
szebb jövőbe vetett hit lehet az, ami fennmaradásunkat az "idők végezetéig" biztosítja. Egy költeményből,
dalból szobrot-emlékművet alkotni igen gyönyörű gondolat, hisz így tehető láthatóvá az, ami eddig csak
tudatunkban élt.”
Az ötlet igen nagy eszmei támogatásra talált, így lett az emlékmű fővédnöke Jókai Anna Kossuth-díjas
író és a gyakorlati megvalósítás szervezője a "PSZÜART, a Lélek Művészete Alapítvány", amely a
gazdasági, adminisztratív teendőket vállalta fel. Budakeszi város vezetése és lakossága nagy
megtiszteltetésnek érzi, és örömmel fogadja a „Himnusz” Emlékmű felajánlását a város számára. Budakeszi
Erkel Ferenc kultusza közismert, zenei élete számottevő, Budapesthez való közelsége, festői környezete is
indokolja a választást. Művelődési Központja is az Erkel Ferenc nevét viseli. „Az alkotás a központi Isten
alak és az azt körülvevő kör alakú kisugárzásba beleírt vers szövegen kívül, mindkét oldalon a három-
három kapuba elhelyezett harangokkal a tizenkilenc megyét és Budapestet is "megszólaltatja" –
olvashatjuk továbbá. Mi, határon túli magyarok, akik a múlt századi két, számunkra tragikus „békecsinálás”
révén az Ó-hazától elszakíttattunk a Himnuszt Nemzeti Imánkként tiszteljük, templomainkban zsoltárként,
egyházi imaként, fohászként énekeljük, számunkra a Himnusz közösségi ünnepeinken a nemzet lelkének
megszólaltatója, a magyarság szellemi egységének kifejezője. Énekeltük vagy magunkban dúdoltuk akkor
is, amikor ezért megtorlás vagy akár börtönbüntetés várt ránk. Ezt Budakeszi város vezetése és lakossága
mélyen átérzi és tiszteli. Ennek bizonyságául említsük meg, hogy a város vezetése és lakossága a Szent
István-i örökség továbbvivőjeként Trianon után is jelentős számú határon kívüli magyart fogadott be, vagy
más nemzetiségű volt lakóját fogadta vissza, és várja mindig az odaérkezőket szíves vendéglátással. Mi
több, a városvezetés határon kívüli kapcsolatteremtő készsége révén a Kárpát-medence magyarok lakta
régiók peremvidékét is elérte, és bennünket, Székelyföld délkeleti csücskében élő háromszékieket
Budakeszi város önkormányzati küldöttsége, a civil szervezetek képviselői és tagjai rendszeresen
felkeresnek, ekképpen vélük együtt cselekvő részesei lehetünk annak az erőfeszítésnek, amelyet a Kárpát-
medencében élő magyarság szellemi egységének megteremtéséért együttesen kell megvívnunk.
Bizonyságul és a téma napi frissesége okán is hadd idézzem kedves budakeszi barátainknak a
sepsisznetgyörgyi Vox Humana kórus vendégszereplésével kapcsolatos hozzánk címzett levelét: „Igen
nagy élményben volt tegnap részünk a Vox Humana kórus és Szilágyi Zsolt jóvoltából. Gyönyörű
hangversenyt adtak a budakeszi templomban, amelynek szerintem nagyon jó az akusztikája. Kicsit hideg
volt, de ez semmit nem vont le a forró hangulatból. Először a Stella kórus énekelt, utána következett a Vox
Humana. Kezdésnek Zsolt énekelt - épp a névnapján -, Erkel: Bánk bán, Hazám, hazám. Szinte
beleremegtek a templom falai, azonnal felcsattant utána a vastaps. Utána pedig következtek a szebbnél-
szebb kórus darabok. Nekem személy szerint a Haydn mise részlet tetszett a legjobban és rögtön utána a
záró Puolenc darab. Az egyetemi Bartók kórusban 5 évig énekeltem, részt vettem jó néhány rangos kórus
fesztiválon ( Montreaux, Spittal), ahol nagydíjasok voltunk, egy kicsit tehát meg tudom ítélni egy-egy
kórusról, hogy milyen. A sepsiszentgyörgyi Vox Humana nagyszerű!!! Tátva maradt a szám, hogy milyen
jók! (...) Gyors hírben most ennyit, üdvözlettel: Márta, Maxi, Klári” A világ magyarsága együvé tartozásának
legbeszédesebb szimbóluma már is Budakeszin valósult meg: itt található a Határon Túli Magyarok
Emléktemploma, amelyben, ugyancsak jelképi értékkel Szilágyi Zsolt karmester és több kontinensen
elismert énekművész Erkel Ferenc Bánk bán áriáját énekelte. Tisztelettel kérjük V. Majzik Mária Magyar
Örökség-díjas művésznőt, Jókai Anna Kossuth-díjas írónőt, az emlékműállítás fővédnökét, a Budakeszi
városvezetést, a kivitelezőket és mindenki mást, akinek a „Himnusz” Emlékmű szívügye, hogy „a tizenkilenc
megyét megszólaltatja” szöveges üzenet helyett „a Kárpát-medence minden magyarok lakta térségét
megszólaltatja”, vagy „a történelmi Magyarország minden táját megszólaltatja” üzenet tolmácsolására
alkalmas meghatározás mellett döntsenek.
A művésznő álmai szerint a Budakesziben állítandó emlékművön minden nemzeti ünnepen a Himnusz
hangja csendülne fel, harangjáték formájában. Így válhatna ez a műalkotás egy nemzeti zarándokhellyé.
Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője Szatmárcsekén, a Partiumban született, szülőfaluja ma is nemzeti
kegyhely. Erkel Ferenc, ragyogó művészi karrierjének jelentős „indítóhelyei” Pozsony, ahol zongorajátékát
tökéletesítette, és kincses Kolozsvár, ahol hat évig tartózkodott, tanított és zenekarvezetőként a
hangszerelés titkaiban elmélyedt.
„A Himnusz nemzeti imádságunk, híd, lélektől lélekig” – vallja az emlékmű alkotója, és hittel hiszik a
kivitelezés támogatói is. Kérjük, tekintsenek bennünket, határon túli magyarokat is az össz-nemzeti
összefogással épülő emlékmű támogatóinak, hogy a Magyar Rádió jóvoltából a Hunyadi János
nándorfehérvári csatájára emlékeztető déli harangszavával együtt a budakeszi „Himnusz” Emlékmű ünnepi
harangkoncertjéből a mi hangunk is hallatsszék.
Sylvester Lajos
Copyright © passaichunref 2003 - 2007 All rights reserved Contact: IT
Kölcsey Ferenc költeményét, a magyar nemzeti Himnuszt idéző, 2006 májusában felavatott
alkotást V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas képzőművész készítette.
A márványból, mészkőből és bronzból készült szoborkompozíció közepén egy istenalak
látható, ezt veszi körül sugaras alakban a vers szövege. A 4 méter magas domborművet 9
méteres magasságban 21 harang egészíti ki, amelyeken ünnepnapokon a Himnusz szólal
meg, vasárnaponként délben pedig a déli harangszó.Az emlékmű elkészítéséhez szükséges
pénzt adományokból gyűjtötték össze.
http://www.vendegvaro.hu/32-3148
alkotást V. Majzik Mária Magyar Örökség-díjas képzőművész készítette.
A márványból, mészkőből és bronzból készült szoborkompozíció közepén egy istenalak
látható, ezt veszi körül sugaras alakban a vers szövege. A 4 méter magas domborművet 9
méteres magasságban 21 harang egészíti ki, amelyeken ünnepnapokon a Himnusz szólal
meg, vasárnaponként délben pedig a déli harangszó.Az emlékmű elkészítéséhez szükséges
pénzt adományokból gyűjtötték össze.
http://www.vendegvaro.hu/32-3148